Nem ugyanaz a nő tért haza – mesés elvonulás Tatán
Három és fél évvel ezelőtt azért kerestem meg Renit, mert nem éreztem jól magam nőként. Akkor még nem tudtam, hogy ez az út mennyire meg fog változtatni.
Most, egy tatai elvonulás után azt éreztem: valóban nem ugyanaz a nő indult haza, mint aki pénteken megérkezett.
Amikor újra kapcsolódni szeretnél önmagadhoz
Három és fél éve azért kerestem meg Renit, mert nem éreztem jól magamat nőként. A gátlásaim blokkolták, hogy a nőiségemet a maga szépségében élhessem meg. Úgy gondoltam, a tánc az, ami fel tudna szabadítani.
Csoportos és egyéni foglalkozásokra is jártam hozzá. Szépen, lassan, türelmesen kísért. Bár éreztem, hogy nem könnyű, nem komfortos ez az út, mégsem adtam fel, mert Reni türelme és hitelessége átsegített a mélyebb szakaszokon is.
Aztán egyszer csak észrevettem, hogy a belső átalakulásom a külsőmre is kihatott. A pozitív visszajelzések megerősítettek abban, hogy jó úton járok.
A nőiség nem egy kipipálható feladat. Folyamatosan dolgozni kell rajta.
Az életem úgy alakult, hogy egy időre nem tudtam táncra járni Renihez, így a „raktárkészlet” szépen kiürült. Kicsit későn vettem észre, de végül írtam neki, hogy újra szeretnék csatlakozni.
Az első óra nagyon nehéz volt. Kiestem a gyakorlatból. Viszont az a kedvesség, amivel Reni és a csoport fogadott, mindent felülírt. Azóta újra szorgalmasan járok, és végre otthon is elkezdtem gyakorolni.
Egy hétvége, amire azonnal igent mondtam
Reni meghirdette a Mesés elvonulást Írd újra a női sorsodat címmel.
„Ez az elvonulás arról szól, hogy megújulj: hogy felfedezd azt a női erőt, amely már most is benned él, csak új köntöst kell adnunk neki.” – Farkas Renáta
Rögtön tudtam, hogy ez az utazás nekem szól. Arra vágytam, hogy újra kapcsolódni tudjak önmagamhoz.
Eljött a péntek délután, és elindultam Tatára, a Casablanca Panzióba.
Családias hangulatban telt a három nap, mert Renivel együtt mindössze négyen voltunk. Mindenkire jutott figyelem, és olyan biztonságos közeget teremtett, amelyben bátran meg mertünk nyílni.
A hétvége alatt szépen újraírtuk a sorsunkat, miközben egymást is jobban megismertük. Rájöttünk, mennyire hasonlóak vagyunk, és milyen sokat tudunk egymástól tanulni.
Mesék, ünneplés és egy agyagtál története
A szörnyeteg királykisasszony meséje – ahogy több másik mese is – számtalan tanítást rejt, csak tudni kell olvasni a sorok között.
Miután részletesen végigbeszéltük a történetet, minden szereplő új értelmet nyert. Aztán megnéztük, hogyan és milyen formában jelennek meg ezek a karakterek a saját életünkben.
Nagyon ajánlom ezt a mesét. Annyit talán elárulhatok, hogy happy enddel és ünnepléssel zárul. Fontos emlékeztető volt arra, hogy mi is megálljunk néha, és elismerjük mindazt, amit már megtettünk.
A délutáni szabadprogram alatt mind a négyen másfelé indultunk. Én a Platán Bisztróba mentem, ami régi nagy vágyam volt. Süti és cappuccino.
Mit ünnepeltem?
A bátor nőt, aki mert változtatni az életén.
Hihetetlenül felszabadító élmény volt.
A bátor nőt ünnepeltem, aki mert változtatni az életén.
A hétvégén életemben először fogtam agyagot a kezembe. Csukott szemmel, kellemes zene mellett alkottunk. Semmilyen elképzelésem nem volt arról, mi lesz belőle, csak hagytam, hogy a kezem teremtsen valami újat.
Amikor kinyitottam a szemem, engem is meglepett, milyen gondosan kidolgozott lett a tálka belseje. A külsejével viszont teljes megengedésben voltam. Nem lett tökéletes – de nem is akartam, hogy az legyen.
Ezért kapta a Tökéletlenség címet.
Nem ugyanaz a nő indult haza
Az esti vacsorákhoz szépen felöltöztünk, finomakat ettünk és jókat beszélgettünk.
Vasárnap délután már a hétvége végéhez közeledtünk. Még aznap is olyan élményeket kaptunk, amelyek – azt hiszem – mindannyiunk életére hatással lesznek.
Már nem ugyanazok a nők voltunk, akik pénteken megérkeztek.
Tudtuk, hogy ez nem végleges búcsú, mert hamarosan mindannyian visszatérünk Tatára.
Cikkek a blogomból
Milyen az egyedül utazás, amikor nem menekülök az életemből?
2025 novemberének végén egy korszak lezárult az életemben – 180 fokos fordulat történt. Hirtelen lett valamim, ami korábban nem volt: időm. Mégsem utaztam azonnal. Ez a cikk arról szól, mi történt, mire végre eljutottam Nagyváradra – egyedül.Hosszú...
Nincs találat
A keresett oldal nem található. Próbálja meg finomítani a keresést vagy használja a fenti navigációt, hogy megtalálja a bejegyzést.
Azt hittem, eltűnt a kalandvágyam, aztán kiugrottam egy repülőből
Pár hete egy beszélgetés során, amikor felmerült a kalandvágy, megkérdeztem magamtól, hogy tényleg eltűnt-e belőlem. Aztán persze ezerrel tiltakozott az agyam és a szívem is. Felismertem, hogy nem eltűnt – csak nem volt itt az ideje. A nagy...
