Kassa, szerelem első látásra – egy nap, ami feltöltött
Van, amikor egyetlen úti tábla elég ahhoz, hogy megszülessen egy új úti cél.
Így kerültem el egy hétfő reggelen Kassára, ahol egy specilaty kávé, hangulatos utcák, napsütés és néhány váratlan élmény tette emlékezetessé a napomat.
Nem volt részletes útitervem, csak kíváncsiságom és időm arra, hogy felfedezzem a várost a saját tempómban.
Kassa hívott, én pedig elindultam
Múltkor, Nagyváradra tartva, láttam a táblára kiírva: Kassa. Furcsa, hogy csak most tűnt fel, pedig párszor már jártam arra. Beindította a fantáziámat, kicsit utánaolvastam. Úgy éreztem, ez a hely nekem való.
Őszintén bevallom, nem szoktam előre megtervezni, hogy mit látogassak meg a városban. Egyszerűen jólesik megadni a szabadságot, hogy azt nézzem majd meg, amihez kedvem lesz. Nincs rohanás, lelassulás van.
Természetesen van néhány dolog, amiről indulás előtt tájékozódom: szükséges-e autópálya-matrica, hol tudom az autót letenni, illetve kiválasztom a megfelelő kávézót. Nekem mindig az a kiindulási pont.
Hétfő reggel negyed 8 magasságában elindultam Kassára. Az volt a terv, hogy a helyi bevásárlóközpontban parkolok le, de mivel elrontottam a sávot, nem mentem le a mélygarázsba. Ezért újraterveztem, és a kávézó közelében, az utcán parkoltam le az autót.
Megérkeztem – testben és lélekben
Pár perc séta után meg is találtam a specialty kávézót. Beléptem, és azt éreztem, megérkeztem.
Amikor a barista megkérdezte, hogy brazil vagy etióp kávéból szeretném a cappuccinót, oda meg vissza voltam, majd amikor öntött egy pohár vizet is, teljesen levett a lábamról.
Amíg kávéztam, tudatosítottam, hogy én most Szlovákiában, Kassán vagyok, ezután elkezdtem nézegetni, melyek a főbb helyi látványosságok.
Séta, felfedezés, majd egy kis megállás
A kávézóból néhány perc alatt az Óvárosba értem, ahol a főutca csak úgy öntötte a látnivalókat. Kellemes napsütés, ideális a városnézésre.
Amit belülről meg lehetett nézni, azt mind megtekintettem.
De már az is, hogy sétáltam, és néztem az épületeket, az embereket, hihetetlen jó érzéssel töltött el. Úgy éreztem, beleszerettem Kassába. Egyszerűen olyan az atmoszférája, ahol jó lenni.
Negyed 2 körül fáradtság fogott el. Már néhány órája sétáltam, és rájöttem, éhes is vagyok.
Hagyományos szlovák ételre nem vágytam, így egy halas étterembe ültem be.
Jólesett egy kicsit leülni. Szerintem annyi információ ért rövid időn belül, hogy szükséges volt egy kicsit ismét megállni, és csak úgy nézni ki a fejemből, élvezni az ebédet.
Jól esett egy kicsit leülni, megállni, élvezni az ebédet.
Ebéd után elmentem a közeli parkba. Sajnáltam, hogy nem hoztam könyvet, mert jó lett volna a madárcsicsergésben, a zöldben kicsit olvasni, de sebaj.
Helyette csak leültem egy padra, és néztem az arra járókat.
A bevásárlóközpont felé vettem az irányt, hogy megnézzem a helyi szupermarket kínálatát, és hogy vegyek helyi csokit, aztán beszippantottak a boltok.
Megengedésben voltam. Nem vagyok egy plázázós típus, de most végül is volt időm. Alapvetően nem terveztem venni semmit, a nézelődés pedig nem kerül pénzbe, gondoltam. Viszont egy tavaszi kabát úgy döntött, velem akar jönni.
Miért is ne? Tervezem egy ideje, csak eddig nem találtam meg a megfelelőt. Meg aztán egy külföldön vásárolt ruha mindig más: akármikor felveszem, eszembe jutnak a jó élmények, amiket itt átéltem.
Te is voltál már úgy, hogy felvetted a külföldön vásárolt ruhát, táskát, cipőt, és máris jókedvre derültél, mert eszedbe jutottak a szép emlékek?
Még visszatérek
Kellemesen elfáradva, de feltöltődve érkeztem haza, és tudtam, hogy ez nem egy egyszeri találkozás volt. Kassával még dolgunk van egymással.
Cikkek a blogomból
Évente 4 nap önmagamért – az egyedül töltött idő ereje
Egyedül utazni felszabadító élmény is lehet. A sikeres coachvizsgám után néhány napra kiszakadtam a hétköznapokból, és megtapasztaltam, mennyi energiát ad, amikor igazán figyelhetek magamra. Nem a távolság számít, csak az...
Nem ugyanaz a nő tért haza – mesés elvonulás Tatán
Három és fél évvel ezelőtt azért kerestem meg Renit, mert nem éreztem jól magam nőként. Akkor még nem tudtam, hogy ez az út mennyire meg fog változtatni. Most, egy tatai elvonulás után azt éreztem: valóban nem ugyanaz a nő indult haza, mint aki...
Utazás és feltöltődés – egy tavaszi nap Balatonfüreden
Néha elég egy napsütéses tavaszi nap, egy balatoni séta és egy váratlan felismerés ahhoz, hogy újra közelebb kerülj önmagadhoz. Balatonfüreden egy különleges kiállítás emlékeztetett arra, miért van szükségünk az utazásra, a lelassulásra és azokra a...
